Budapest-Bamako 2009

A beérkező versenyzők idén is megdöbbenéssel tapasztalták, hogy a szervezők által ajánlott, lefoglalózott szállodai szobájuknak se híre-se hamva. Ami még jobban megdöbbentette őket az az, hogy a 300-400 EUR foglalót sem volt hajlandó visszafizetni a szállás szervezője. A hírek szerint ebből a pattanásig feszült idegű versenyzők és a szállodások közötti kiabálás és lökdösődés lett, ami természetesen visszavonulóval zárult, hiszen a résztvevők nem kíváncsiak a helyi fogda vendégszeretetére. Hírek szerint többen a hotel parkolójában verték fel sátraikat, ezúton is tiltakozva a bánásmód ellen.

A fórumon többen is hangot adtak negatív véleményüknek a futam és a verseny szervezésével kapcsolatban.

A versenyzők közül sokan azt hozták fel,  hogy a bírók pártoskodtak, bizonyos csapatoknak elszámoltak olyan pontokat is amiket más csapatnak óvás ellenére sem adtak meg. A feladatpontok megrongálása miatt, bár a szervezés hatáskörén túlmutat azok felügyelete, az egész pontozási rendszer megborult. Jelezték csapatok azt is, hogy bár igazoltan, segítségnyújtás miatt nem tudták időre teljesíteni egyik szakaszukat, a rendezők nem fogadták el aznapi szakaszukat. Többen a futam versenyjegyzőkönyvének utólagos publikálását kérték, amiből kiderülhet, hogy ki és milyen alapon kapott illetve vesztett pontokat. Nem utolsó sorban ez adhatna módot arra, hogy a versenyzők megóvhassák az eredményt. Felhozták azt, hogy itt már nem egyszerű baráti társaság amatőr, tét nélküli futamáról, hanem félprofi csapatok, komoly felkészülés utáni versenyéről van szó, ahol a résztvevők az anyagi ráfordítások miatt szeretnék, ha követhető és ezáltal biztosítottan sportszerűen zajlana.

A fórumon elhangzottak olyan vélemények is, hogy a szervezők, akik hajlamosak az akciót humanitárius misszióként reklámozni, a segélyek nagy részét szállító kamion megakadásakor nem tettek látható lépéseket, hiszen a verseny felügyelete előbbrevaló volt. A kamion vámon átjutását a szállítást szervező Hercegh Transport, Tibi és Tibi SE és a Külügyminisztérium erélyes közbelépése tette lehetővé, miközben jelentős (egyes vélemények szerint milliós nagyságrendű) adományt loptak le a kamionról.

A magam részéről, mivel nem állt módomban részt venni a futamon, hogy személyesen megtapasztaljam a helyzetet, nem tudom, hogy ezekből mi mennyire felel meg a valóságnak. Annyi bizonyos, hogy sokak, akik a korábbi években részt vettek az úton, is hasonló véleményeket hangoztattak. Minket is meglepett, hogy annak ellenére, hogy az idei év kiírásában szerepelt, hogy a nevezési díj tartalmazz szállást a fent említett hotelben, a szervezők a jelentkezés lezárása után, külön díjkompenzáció nélkül ezt visszamondták, azzal a megjegyzéssel, hogy akinek nem tetszik visszakapja a nevezési díját és ne jöjjön! Ez egy versenycsapatnak nem tétel, de egy olyan alacsony költségvetésű csapatnak mint a miénk jelentős érvágás volt.

A jövő évben mindezek ellenére igyekszünk részt venni a futamon, felkészülve arra, hogy a szervezőkre semmi módon ne számítsunk, beleértve azt, hogy akár a kocsinkat segítsék kitolni a homokból, hiszen nekik fontos versenytámogató szerepük van. Erre lesznek ott más, hozzánk hasonló őrültek, akik a futamot az eredeti szellemnek megfelelően egymást segítve igyekeznek teljesíteni.

Csináltam egy kezdetleges látványtervet a Peugeot-ról, remélem Gergő nem kap tőle szívrohamot!

Körmendről hazafelé beszélgetve javasolta Szalay Gergő azt, hogy keressünk meg Peugeot kereskedőházakat, hátha a jövő évi futamot meg tudjuk támogattatni valamelyikkel. Körülbelül 5 millió forintnyi támogatás kellene ahhoz, hogy az alább látható fotókon szereplő első szériás Peugeot 403 vagy a vele egykorú piros testvérét lábra tudjuk állítani és azzal indulhassunk a futamon. A kocsit a futam után egy éven át ki lehetne állítani a támogató telephelyén, szerepelhet reklámokban, kampányokban.

Amennyiben nem sikerül megoldani a szponzorációját  akkor természetesen Monty marad a járművünk.

Harmadik jelenleg még bizonytalan verzió az amit egy gyógyszergyártó céggel folytatott megbeszélésem során kaptam ajánlatként. Ezek szerint egy mentőautót tudnánk adományként magunkkal vinni. Természetesen ez a nulladik alternatíva, hiszen ezzel pont a humanitárius célunknak megfelelően tudnánk indulni.

Nagy félelmem, hogy a Hercegh Speciál Transport nem fog a jövő évben kamiont indítani, mert személyautóval esélytelen, hogy  az eddig (bár még csak szóban) beígért adományokat el tudjuk juttatni!

Szalay Gergővel az úton visszafelé a határról komolyan kiveséztük Monty jelenlegi gyengeségeit és megbeszéltük, milyen változtatásokat kell elvégezni rajta a futam kezdetéig.

• Bal hátsó kerékcsapágy bosszúsan dörmög, cserélni kell mielőtt végleg megmakacsolja magát
• Mindkét hátsó toronycsapágy csikorog, így tőlük is rövid úton búcsút kell venni
• A nyomatékváltásoknál jobbra illetve balra húz a kormány, ez feltehetőleg a váltó hibája, első körben leengedjük az olajat belőle, hátha találunk benne pár kiló darált fogaskereket, ha minden tiszta, akkor olajcsere és teszt. Ha akkor is gond van, akkor elővesszük a tartalék váltót.
• Kap a kocsi egy új mosható vagy  olajfilmes légszűrőt
• A kocsi kap egy pofás bukócsövet, mert Gergő szerint vékonyak az oszlopok. Szerintem nem fogunk úgy vezetni, hogy fejre álljunk, de nincs ellenemre a dolog.
• Természetesen az első és a hátsó torony is kap merevítést, bár ez az első torony esetében nem egyszerű, mert útban van a vezérlés
• Megpróbálunk működésre bírni egyet a tartalék kilométerórák közül, mert a számláló híján nagyon nehéz az utat követni. (Emil esetleg van valami tipped mi lehet a gondjuk? Hozzá se kezdjünk?)
• A CB rádió kap egy erősítőt, és egy komolyabb antennát, mert most csak sercegést hallottunk a kocsiban. Természetesen a CB rendesen beépítésre is kerül, nem csak a rádió helyére vágjuk be
• Készítünk GPS és itinertartót a mitfahrer üléséhez

Tettünk egy kis kitérőt Pákozd felé aminek az okát egy másik posztban fogom részletesebben kifejteni. Ez azonban alkalmat adott arra, hogy Montyt ki tudjuk a havas-jeges meredek vízmosásos földúton is próbálni. A hegy másik oldalán készítettünk is pár sztárfotót a kocsiról.

Pestig semmi gondunk nem volt az autóval, a reggeli tankolás és az esti tankolás között körülbelül 8 litert fogyasztott az autó üresen, kényelmes lassú tempónál (80-100 között)

Amint hazafelé tartottunk azonban a motorháztető alól elkezdett ömleni a gőz. Pár száz méter múlva ahogy le tudtunk állni és felnyitottuk a motorháztetőt rögtön kiderült a gond. Az enyhén túltöltött hűtőfolyadék szétnyomta a repedt túlnyomási tartályt és egy pici sugárban folyt a víz a motorra, ami ontotta magából a gőzt. Természetesen Emil már a vásárláskor figyelmeztetett rá, hogy ez gondot okozhat, de a sok más gond közepette feledésbe merült. Ideiglenesen kapott egy réteg kipufogótömítő pasztát, de az év közben igyekszünk ezt is lecserélni.