Ma jó alaposan felöltöztem, és mínusz 5 fokban nekiláttam az udvaron szétkapni a kocsit és megnézni, mi az amit a tegnap felvázolt teendőkből meg tudok javítani. Most, már beesteledett és egy nagy bögre puncs mellett igyekszem összegezni a fejleményeket.
Első körben a tegnap megállapított sorrendben elkezdtem az ajtókat ellenőrizni, a központi zár működését stabilizálandó. A bal hátsó ajtó esetén megállapítottam, hogy azért nem működik, mert hiába kapcsol a zár, nem képes becsukni. Kézzel is igen nehéz becsukni, nemhogy a gyengécske motornak. Az ablak emelőjét és sínét mindenesetre bezsíroztam, így most szépen lehet fel-le húzni. Következett a jobb hátsó ajtó, ebben a központi zár egyáltalán nem moccant meg. Megvizsgáltam a csatlakozókat de nem láttam semmi rendkívülit. Arra gyanakodtam, hogy a műszerfalban lesz valami csatlakozó, vagy relé elkattanva. Mivel ezt nem tudom házilag bemérni, úgy gondoltam nem foglalkozom vele, tudunk a hibáról és kész. Ebben az ajtóban is megolajoztam az ablak síneket és csuklókat, így most az is szépen siklik.
Ha már úgyis a kezemben volt a szerelőzsír bekentem a fennakadó gázkart és a bowden belseje is kapott egy adagot. Megjárattam egy kicsit a pedált, és úgy tűnt, nem lesz vele több gond. Ha már nyitva a motorháztető akkor gyorsan feljebb csavartam a lámpákat, mivel az emelés miatt eléggé lefele hordanak. Ezt csak saccra csináltam, mert világos volt. Közben rájöttem, hogy a kocsiban nem működik a világítás, ha nincs rajta gyújtás. Tisztára XXI. század, meg elektronika. Kár, hogy a kocsi teljes kapcsolási rajza elfér egy A3-as lapon.
A kis kitérő után jött a jobb első ajtó, erről tudtam, hogy pár dolog nem fog menni, mivel az ablakemelő kapcsolója nem működik. Biztos ami biztos ráraktam a stekkert, megnézni mit reagál rá. Az ablak persze meg sem mozdult. De amint megnyomtam valami motor elkezdett mozogni, csakhogy nem ebben az ajtóban! A hátsó kettőből hallottam a mozgást. Jó pár percig gondolkodtam, hogy mi mozoghat azokban, hiszen elektromos ablakemelőt soha nem szereltek hátra. Aztán lassan leesett (hideg volt no!) nem ablakemelőt, hanem központi zárat nyomkodok! Megnéztem és valóban a karosszériás az ajtójavítás után nemcsak a bal, de a jobb első ajtóban is elkeverte a csatlakozókat. Amint megcseréltem az ablakemelő rögtön hozta a régi formáját, tehát meg se rezzent. A központi zár azonban erőre kapott. Ismét úgy működik, mint régen, minden ajtót a csomagteret beleértve be tud zárni, hiszen ez a legfontosabb, de a szorulás miatt a bal hátsó ajtó csak kézzel nyitható. Ez így pont jó!
Második körben lebontottam a jobb bajuszkapcsolót, ez a szokásosnál is jobban meg van bonyolítva, van rajta index, világítás, fénykürt és a kürt is erről működne. Ehhez képest a kapcsoló egész könnyen kiszerelhető. Szétkaptam megnézni, hogy van-e esetleg benne valami elkavarva, majd finoman visszapakoltam bele az apró alkatrészeket, a kapcsoló ugyanis ”zsír új” tiszta és egyszerű. A csatlakozói közül viszont esélytelen kitalálni, hogy melyik lenne a kürt, mivel komolyan be van forrasztva a műanyagba. A felderítést tehát a másik végén fogom újrakezdeni. Kicserélem a kürtöt a szépemlékű Honda Shadow-mról származó csodaszép króm darabra, ha azzal megy akkor jó, ha nem akkor beszerelek egy nyomógombot a műszerfalra, és direktbe kötök egy böszme nagy teherautókürtöt!
A kürt szerelése közben összeraktam a nővérem szilánkokra szedett laptopját, amivel elment egy jó darab idő. Átjött Zénó megnézte a kocsit, amiben éppen elkezdtem lebontani a tetőkárpitot. Megmutattam a kocsi indítását persze az AC nem volt bekapcsolva, emiatt csak a második másodpercnyi indítózásra indult be a kocsi. Egy perc alatt már csak duruzsolt. Megbeszéltünk pár dolgot, holnap fog keresni, mivel úgy néz ki, hogy be tudunk esetleg rántani valakit harmadiknak.
Ezzel úgy elment az idő, hogy édesapámtól kértem egy kis segítséget a CB antenna felszereléséhez. Leszereltem a tetőkárpitot, kimértük hol lehet átfúrni a tetőt, áttoltuk fúróval, majd visszaszereltük a kárpitot. A kábel teljesen észrevétlenül fut a számára ideális helyen. Mire végeztünk a kárpit visszarakásával már teljesen besötétedett. Kiváló alkalom volt arra, hogy megtaláljam a tetőkárpitban megbúvó csomagtérvilágitást. Teljesen jól bevilágítja a teljes csomagtartót, azonban az ajtónyitási érzékelő nem működik. Így is csodálkoztam erősen. Hamár ez megy akkor megnéztem az első világítást is, mint kiderült ott működik az ajtónyitás érzékelő, csak a bal érzékelő kontaktibás. Egy perc alatt visszanyomtam a helyére a bajuszkapcsolót is, csak a kormányburkolatot nem csavaroztam vissza. Mindenesetre jópár dolgot ki tudtam pipálni a hibalistáról kár, hogy csak a legapróbbakat!
Visszamentem beszélgetni a csapat nélkül maradt emberrel, akiről kiderült, hogy 
Ha valaki szeretne vele utazni akkor keressen meg engem az elérhetőségéért!
Kedves olvasóm, hunyd be a szemed és képzelj magad elé egy meleg mélybordó színt! Végigsimítja az ember lelkét, a sebesség mámorát idézi fel! Csodás nem?
Kb. két órába telt, hogy a rácsok megkapják a színüket, még tíz percbe, hogy a kartervédő lemezt is lekenjem. A végén természetesen már fájt a fejem a szellőzés nélküli helységben, de a festéstől vérszemet kaptam és mivel úgyis előkerültek a szükséges színű festékek az előző napon, megpróbáltam a kartervédőre egy Austin logót szerkeszteni.
A címfestés nem nekem való szakma, egyenes vonalat húzni sem tudok, ez a logó pedig többnyire abból áll. A logó kiszerkesztése mégis egész jól sikerült, de sajnos a ferde felületen alaposan meg sikerült folyatni a kék és zöld festékeket ami összekeveredett az alapszínnel gyorsan letöröltem az egészet és újrafestettem egyszínűre. Nem kockáztathatjuk, hogy a kék-zöld festékekből a 
Jelenleg az adományok beszerzése lenne a legfontosabb, amire szükségünk lenne
