Budapest-Bamako 2009

Ma reggel beadattam magamnak az utolsó védőoltást, és  kicsattogtam Montyval a Felvonulási térre megnézni mi ott a helyzet.

Sok kedves csapattal találkoztam, mindenki sajnálta, hogy nem tudok végigmenni a futamon. Sokakkal elbeszélgettem, főleg az Universiteam, az Opeles csajok, a Jáner team, a Ruti-Luki team és a Kocka Lada team indulóival.

Rengetegen megnézték az autót, remélem a jövő évi indulásnál is így lesz!

Megérlelődött bennem az elhatározás, hogy holnap mint a “legrövidebb utat megtevő csapat” rajthoz állok és én is nekivágok a többiekkel és Magyarországon elkísérem őket. Azt hiszem érdemes lenne beépíteni a CB rádiót, hogy ne unatkozzunk az úton de ezt még ma kitalálom. Asszonykám előrelátóan megjegyezte, hogy nem vihetek magammal se bankkártyát, se útlevelet, mert akkor még egy kicsit továbbmegyek, meg még egy kicsit….

Így holnap reggel már biztos, hogy ott leszek én is az indulók között!

Kigurultunk Balázzsal Maklárra berakatni a kocsiba az olajgombát. Megbeszéltük Ferivel, hogy a fagyálló és a kor minden valószínűség szerint szétette a hengerfejpakolást. Mivel így elindulni igen merész lenne előjegyeztünk egy időpontot jövő hétfőre 12-ére, amikor megcsináljuk a hengerfejpakolás cserét. Ez remélhetőleg megoldja az olajfolyást és a vízfogyasztást is.

Bár legalább ötven kilométert tettem meg az utóbbi két napban, a víz szintje egy milimétert semmit sem változott. Igaz a fűtés sem indult még el. Elképzelhető, hogy a radiátort otthon megpróbálom átmosatni slaggal, hátha attól jobb belátásra tér.

A szerelőnk azt is megállapította, hogy a hőpatron is cserére szorul, akár azt is el tudom képzelni, hogy ez okozza  a fűtés kimaradását. Ezt a holnapi napon igyekszem orvosolni, elsétálok a gyerekkel a legközelebbi autósboltig, veszek egy hőpatront és becsavarom.

Józsi bácsi ma volt olyan szíves és rám szánt egy adag időt és egy jó nagy 2,5 mm-es lemezt. Ebből elkészült a kartervédőnk. Elsőként a fenti képen látható módon feltámasztottuk a kocsit, majd kartonból csináltunk egy sablont, egy darab alumínium lemezből pedig hajlítási profilt. A sablont átmásoltuk a lemezre, flexszel körbevágtuk, behajlítottuk és visszapróbáltuk a kocsi alá. Kicsit még kinyestünk az fölöslegből és rákerült a merevítés. Zártszelvényből kapott két hosszanti merevítőt, valamint középen két laposvas erősítést. A lemez rugalmas felfogatását Skoda motortartó bakok fogják ellátni, amit Balázs beszerez nekem és a hengerfejpakolással egy időben az aknából megoldjuk ennek a rögzítését is.

Az eredmény gyönyörű lett és főleg nagyon erős. Ha eljutunk odáig, akkor majd leszerelem és ezen fogok leszánkózni a homokdűnéken!

Ja igen, a második képen valóban Jézus van. Épp Terminátor stílusú alkarkiegészítést kap, és készül neki egy új kereszt is. Valaki be akarta gyűjteni, mint ócskavas és letörte a kezét. Sajnos egyébbirányú elfoglaltsága miatt Ő nem fog személyesen elkísérni minket.

Ma Egerben megpiszkáltuk Balázs sógorral a kocsit. Eredetileg az ő Aviáját akartuk működésre bírni, mert a nagy hidegben befagyott a légfékrendszere. Sajnos az akkumulátora lemerült, így a fékrendszer hőlégfúvós melegítéséről letettünk.

De ha már jól beöltöztünk megvizsgáltuk az Austin fűtését is. Sajnos igen kellemetlen konklúzióra jutottunk. Elfogyott a hűtőfolyadék a túlfolyótartályból, emiatt nem jutott a radiátorhoz a meleg víz. Mondhatnánk sebaj, kicsit utántöltünk és kész. Ez nem ilyen egyszerű persze, hiszen két hete lett feltöltve a rendszer. Ennyi idő alatt nem szabad elfogynia a víznek. Összekötve a pontokat, miszerint indításkor ködösítjük a hátunk mögött levőket, elfogyott a hűtővíz, csak egy dolgot vetített előre. Hengerfejes a kocsi és még csak szivárog. Az olajpálcán látszik is némi víz, de az olaj nem fehéredett ki, tehát akár kondenzvíz is lehet.

Nem örülök.

Utántöltöttük a vizet és egy kicsit megjárattuk a kocsit, hogy valóban ez okozza-e a fűtési kihagyást. Ennek keretében elmentünk Balázs nagymamájához, ahol jelenleg a tartalék motorunk van raktározva. (Elképzelhető, hogy beépítésre vár?) A kocsi így sem akart melegíteni, tehát akár a termosztáttal is lehet valami gond.

Mivel ott volt a kocsihoz kapott “tartalék” kürt, “egy próbát megér” alapon rádugtuk a kürt saruját és megnyomtam a gombot. Egy gyanútlan járókelő szívrohamot kapott és nekitántorodott a házfalnak, de én is megrettentem egy pillanatra. A képen hátul látható a kocsi eredeti kürtje, míg az előtérben az “új” kürt. Magyarországon készült, tehát valószínűleg Ikarushoz, vagy valami kisebb nehézgéphez készülhetett. (Megfejtéseket megjegyzésbe kérek!) Kisebb átalakításokat végeztünk a felfogatáson flex, kalapács és csőfogó segítségével. Így most közel az eredeti helyére sikerült visszaépíteni.

Tehát ma is bekerült a listánkba egy kisebb pipa, de bekerült egy hatalmas kérdőjel.

Nem volt könnyű menet, de sikerült találni egy műhelyt, ahol lézeres padon gyári értékekre tudták beállítani a futóművet. A kerékösszetartás és dőlésszög irgalmatlanul el volt állítva. A beállítást végző szerelő észrevette, hogy egy kissé lóg a bal hátsó kerékcsapágy. Meg kell nézni, hogy rá lehet-e állítani egy kicsit, vagy csereérett-e? Őszintén megvallva nem sok kedvem van egy csapágycseréhez -5 fokban, hiszen nincs fűtve a garázsunk, de még az aknára se tudok ráállni úgy tele van pakolva mindennel.

Nem lepődtem meg túlzottan, hogy a beállítás után a kocsi egyenesfutása és kormányozhatósága radikálisan megváltozott. így már nem akar össze-vissza nyekleni a kormány.

A futóművesnél azért alásétáltam a kocsinak megvizsgálni a tegnapi kipufogó tömítés eredményét. Sajnos úgy tűnik vagy nem volt kellően előkészítve a felület, vagy szimplán túl hideg volt kint ahhoz, hogy szépen ráégjen az anyag az illesztésre, így elég rondán felhólyagzott és pár helyen ki is fújt. Emiatt egy második körre ítéltem.

Családi teendőim miatt megint csak este tudtam nekifutni a második körnek. Mivel tovább szándékoztam maradni a kocsi alatt a -5 fokban mint tegnap, vastagon felöltöztem, ipari filcet terítettem ki a kocsi mellé és megemeltem a kocsit a gyári emelővel az emelési pontnál. Gyorsan ráébredtem, hogy a gyári emelővel kerékcserét nem fogunk előadni. Az emelt futómű miatt ugyanis hiába tekertem végállásig a spirált a gumi nem emelkedett el a betontól. Sebaj így is egy kicsit több helyem volt mozogni.

A csövek illesztéséről leszedtem a bilincseket, hogy a felsliccelt részekre is jusson a tömítőpasztából. Az 1995-ben utángyártott kipufogóra természetesen rá volt hegesztve a bilincs, persze ezt csupán akkor tudtam meg, amikor kalapáccsal jó alaposan megpüföltem és levált. A tegnap felkent anyag  vastagját szintén kalapáccsal intéztem el, a maradékot durva reszelővel távolítottam el, a legvégén szép fényesre felcsiszoltam egy kis csiszolópapírral. Mindezt persze hanyatt fekve a cső alatt úgy, hogy közben pont a fejemre potyogott a rozsdával kevert tömítőpaszta. Hogy ne fújja szét az anyagot a motor még mielőtt ráégne az anyag gondoltam, hogy a gázos kis hőlégfúvómmal kezelésbe veszem közben rájöttem, hogy az Kerepesen van kint, akkor marad az ősi réz benzinlámpa, ahhoz meg nem volt épp benzinem. Elkeseredésemben gyertyával próbáltam megmelengetni, de részint fújt a szél részint a gyertya minimális hőjét azonnal elvezette a cső. Az egész eredménye az lett, hogy jól bekormoztam a csatlakozást, de ahogy megpróbáltam megnyomni, rögtön láttam, hogy egy kicsit sem szilárdult még meg az anyag.

A tervem az, hogy a most felvitt anyagot hagyom egy kicsit szikkadni, holnap felkenek rá egy új réteget, behozom Kerepesről a hőlégfúvót átmelegítem és csak utána indítom be a motort.

Mivel álló helyzetben erősen bejött az utastérbe a félig elégett benzingőz, mindenképpen javítani kellett a helyzeten. Jártomban-keltemben több bevásárlóközpont csili-vili autósboltjába is benéztem, ahol általában néztek rám mint a hülyére, hogy minek akarom én a kipufogót tömíteni. Én is néztem rájuk hülyén, miért tán krómvéget tegyek rá, ha kifúj? Már teljesen letettem róla, hogy magánúton javítsam a helyzetet és már ott tartottam, hogy elviszem szerelőhöz a kocsit.

Azonban pár hónapja a Belsőségen Csikós Zsolt Pandabűz száműzve cikkében megemlítette (a kép illusztráció a cikkből) a tömitőanyag típusát, ami pont kellett nekem. Hülye módon nem őt hívtam fel, hogy adjon már pár grammot a maradékból, igaz azt hittem, hogy kelleni fog vagy két tubus. (Biztos nem küldött volna el a francba )

Keresni kezdtem a neten, sikerült is találni egy Csepeli garázsban egy autósboltot, ahol kőkemény 782 forintért hozzám vágtak egy tubussal, gyorsan vettem sarukat is, mert ahol hozzányúlok az elektronikához ott letörnek a kissé elöregedett drótvégek. Nomeg vettem egy hármas szivargyújtó elosztót, majd valamikor felszerelem azt is. Sajnos nincs biztosító rajta, de majd megnézem, hogy tudom értelmesen bekötni.

Este hatkor feküdtem be a kocsi alá a pasztával. Mivel a garázs kipakolásához nem volt kedvem, a kocsi megemeléséhez meg az emelőt kellett volna előbányászni, lazán becsúsztam a kocsi alá. Nem tudom végül hány centi is lett emelve, de az biztos, hogy minden különösebb probléma nélkül be tudtam menni a kocsi alá a hátsó keréknél és kicsit nehezebben, de beakadás nélkül kimásztam az elsőnél. Amíg bent voltam a pasztát simán rákentem a csőre, és indítóztam. Mint kiderült nagyon szép buborékokat lehet fújni ebből a pasztából is. Tehát újra kenés és egy óra várakozás és után indítottam csak újra. A kipufogó belseje továbbra is csörög, azonban jóval kevésbé fúj ki. Mint kiderült mind az első, mind a hátsó dobnál és a tavasszal készített hegesztésnél is van néhány szivárgás. Ide kentem még egy kis trutyit amit egészen holnapig fogok száradni hagyni. Holnap megint megvizsgálom, és a maradék lukacskákat is tömítem. A maradék pasztát elviszem magammal az útra. Ha valaki felbosszant ezzel kenem be éjjel a sátorban a szemhéját! Másnap reggelre vaskeményre szárad és csak flexszel lehet leszedni.

Karácsony előtti utolsó munkanapon még beugrottam a kedvesemmel a központi okmányirodába, hogy elintézzük a forgalmi engedélyét. Persze egy óra körül értünk oda, amikor már nem lehetett jegyet se kérni, de a srácon látszott, hogy beengedett volna, ha minden ott lett volna nálunk. Természetesen nem volt.

A hátsó rendszámtáblát is be kellett volna vinni, ami pedig kellett volna, hiszen a műszaki állomáson a forgalmi hiányában nem rakják rá a matricát. Szerencsére a két ünnep között nyitva lesz az iroda, így még az idén remélhetőleg el fogom tudni intézni a dolgot. Azóta már le is kaptam a rendszámot, és szépen le is mostam nehogy panaszkodjanak rá az irodista kisasszonyok.

Épp Monty-hoz készültem Egerbe az autószerelőhöz amikor észrevettem, hogy nem világít a Yarisom lámpája. Nosza gondoltam pár perc alatt kicserélem és akkor nemcsak, hogy nem állít meg a fakabát, de jobban látszom is.

A régi izzó nem több, mint egy perc alatt a kezemben is volt, egy görccsel egyetemben. A japánok ugyanis közvetlen a lámpa mögé zsúfolták be  a biztosítékdobozt és alig fért oda a kezem. Gyorsan vissza az új izzót. Kis sakkozás után sikerült helyre billentenem az izzót. Elégedett voltam magammal, hiszen szintidőn belül voltam, már csak a rugót kellett volna visszapattintani. Emlékeim szerint a rugó rögzítve volt a lámpához, de amikor kiakasztottam leesett. Megpróbáltam visszajátszani a helyére de nem sikerült. Gondoltam az a baj, hogy vaksi is vagyok, meg nem is nagyon fér oda a kezem, megkértem hát a kedvesemet, hogy a kis kacsóival rakja vissza ő  a rugót. Neki sem ment. Ekkor hívtam édesapámat, nézze meg ő is. Neki sem ment. Nem csoda, hiszen se hozzáférni se látni nem lehet a lámpa hátát. Akkor kiszerelés, kézben megcsináljuk. Ehhez le kellett szerelni az első lökhárítót.

Amint a kezünkben volt a lámpa már látszott, is, hogy a rugót fogó csavarfej mellől egyszerűen kicsusszant a drót. Közben észrevettük, hogy a fényvisszaverő aluminium biszbasz is letört. Ez a kb. két réteg aluminium fólia vastagságú vacak valószínűleg a rezgéstől és a rugóval vacakolás miatt leszakadt és ott lötyögött a lámpa belsejében. A fene se fog egy teljes lámpát venni ilyen miatt, alkatrészként meg biztos nem kapható, tehát maradt a kendácsolás. Nosza kerestünk egy darab alulemezt meghajlítottuk, rászegecseltük és visszacsavaroztuk. A letörött darab pont elég ahhoz, hogy a rugót a helyén tartsa és a következő izzócserénél már ne kelljen vacakolni.

Mondanom se kell, hogy így majd egy óráig tartott az izzócsere.

Ezek után Eger oda-vissza, leadtam a gyereket a nagyszülőknél hétvégére. Hazafelé már erősen fogytán volt a benzinem, de úgy számoltam, pont be fogok futni az M0-áson át egy Dunakeszin levő benzinkútra. Egy kilométerre a lehajtótól a szembejövő sávból vastag égő olajfüst jött át amin áthajtottam. Egy komoly baleset lehetett ott, állt is a sor mögötte rendesen. Amint áthajtottam a füstön a motor leállt.  Gondoltam nu, ilyen még úgyse volt, lesz egy sétám a kútig, és persze ebben a kocsiban nincs kannám. Mivel a franc se sétál fölöslegesen, addig akartam gurulni amíg a lendület kitart. Már a lehajtónál tartottam, amikor kicsit megráztam a kocsit és megpróbáltam újraindítani. Simán elindult, a füst miatt valami elektronika letiltotta a motort, persze benzin még volt benne.

Mit is akartam ebből kihozni?

Azt, hogy részint Monty összes alkatrésze sokkal könnyebben elérhető, és nincs benne elektronika ami a motort fölöslegesen letiltaná. Éljen Monty!

Hosszú idő után végre elkészült a karosszéria javítása. Balázs a kocsit Egerből rögtön Maklárra fuvarozta, ahol a szerelő gondos kezei közé kerül.

Illetve fuvarozta volna, ha az akkumulátor nem adta volna fel a küzdelmet. Tehát hirtelen egy új aksit is beszerzett, hiszen a vontatáshoz elvileg nem kell, hogy járjon a motor, de akkor még annyira sem fogna a fék, mint amikor él a szervó.

Sajnos nem lehetek ott, amikor az elsődleges diagnosztikát elvégzik a kocsin, így nem tudom lefotózni a szerelő falfehér arcát amikor rádöbben, mire is vállalkozott. Azt hiszem nem lehetünk elég hálásak nekik, ha nem dobják vissza a munkát.

Képek és további infók később!

Most hétvégén elmentünk Emilhez, Monty korábbi tulajdonosához, hogy elhozzuk a nála felejtett tartalék motorunkat.

Mint mindig most is sok jó tanácsot kaptunk tőle az autó rendbetételével kapcsolatban. Mint kiderült a gyertyák kormozódása nem az ólommentes benzin hibája, mint azt feltételeztem, hanem inkább azé, hogy csak rövid időkre indítgattuk be a motort így nem volt ideje bemelegedni. Elmondta, hogy melyik részen érdemes megnézni az autó rohadásait, és szerinte hol érdemes még megerősíteni.

A sok jó tanácson felül még kaptunk három benzinkannát, így most már azt is lehúzhatjuk a kívánságlistánkról! Ezúton is köszönjük!

Mivel Monty hamarosan szétszerelésre kerül, utánanéztem, hogy milyen költséggel fog járni, a kipukkant bal első lengéscsillapító javítása. Sógorom javaslatára megnéztem a Kárászy Cég honlapját, ahhol különböző lengéscsillapító tunningolásokat is vállalnak.

Az összehasonlíthatóság miatt megnéztem, hogy körülbelül mit kóstál egy új csillapító, valami hasonló korú modellhez. 15-20 ezer forint körüli összegre jutottam, tehát gondoltam, hogy akkor jó lesz nekünk a 10 körüli felújítás is. Közben megláttam az Akciók fület, amit kiváncsiságból megnéztem. Mindjárt az első oldalon észrevettem egy pár Austin Maestro első lengéscsillapítót, darabjáért 5000(!) forintot kértek. Hát persze, hogy csereszabatos a Montegoval!

Mint kiderült akkora szerencsém volt, hogy egy felvásárlás után a nyakukon maradt néhány régi darabot értékesíttek ilyen árakon. Megbeszéltük, hogy 3-4 centinyi emeléshez jó eséllyel elég a teleszkópszárat és a rugót kicserélni. De ez majd a vizsga után lesz érdekes.

Remélem minden hasonlóan jól fog menni a továbbiakban is!