Budapest-Bamako 2009

Szalay Gergővel az úton visszafelé a határról komolyan kiveséztük Monty jelenlegi gyengeségeit és megbeszéltük, milyen változtatásokat kell elvégezni rajta a futam kezdetéig.

• Bal hátsó kerékcsapágy bosszúsan dörmög, cserélni kell mielőtt végleg megmakacsolja magát
• Mindkét hátsó toronycsapágy csikorog, így tőlük is rövid úton búcsút kell venni
• A nyomatékváltásoknál jobbra illetve balra húz a kormány, ez feltehetőleg a váltó hibája, első körben leengedjük az olajat belőle, hátha találunk benne pár kiló darált fogaskereket, ha minden tiszta, akkor olajcsere és teszt. Ha akkor is gond van, akkor elővesszük a tartalék váltót.
• Kap a kocsi egy új mosható vagy  olajfilmes légszűrőt
• A kocsi kap egy pofás bukócsövet, mert Gergő szerint vékonyak az oszlopok. Szerintem nem fogunk úgy vezetni, hogy fejre álljunk, de nincs ellenemre a dolog.
• Természetesen az első és a hátsó torony is kap merevítést, bár ez az első torony esetében nem egyszerű, mert útban van a vezérlés
• Megpróbálunk működésre bírni egyet a tartalék kilométerórák közül, mert a számláló híján nagyon nehéz az utat követni. (Emil esetleg van valami tipped mi lehet a gondjuk? Hozzá se kezdjünk?)
• A CB rádió kap egy erősítőt, és egy komolyabb antennát, mert most csak sercegést hallottunk a kocsiban. Természetesen a CB rendesen beépítésre is kerül, nem csak a rádió helyére vágjuk be
• Készítünk GPS és itinertartót a mitfahrer üléséhez

Tettünk egy kis kitérőt Pákozd felé aminek az okát egy másik posztban fogom részletesebben kifejteni. Ez azonban alkalmat adott arra, hogy Montyt ki tudjuk a havas-jeges meredek vízmosásos földúton is próbálni. A hegy másik oldalán készítettünk is pár sztárfotót a kocsiról.

Pestig semmi gondunk nem volt az autóval, a reggeli tankolás és az esti tankolás között körülbelül 8 litert fogyasztott az autó üresen, kényelmes lassú tempónál (80-100 között)

Amint hazafelé tartottunk azonban a motorháztető alól elkezdett ömleni a gőz. Pár száz méter múlva ahogy le tudtunk állni és felnyitottuk a motorháztetőt rögtön kiderült a gond. Az enyhén túltöltött hűtőfolyadék szétnyomta a repedt túlnyomási tartályt és egy pici sugárban folyt a víz a motorra, ami ontotta magából a gőzt. Természetesen Emil már a vásárláskor figyelmeztetett rá, hogy ez gondot okozhat, de a sok más gond közepette feledésbe merült. Ideiglenesen kapott egy réteg kipufogótömítő pasztát, de az év közben igyekszünk ezt is lecserélni.

A tervezetthez képest jópár hónapnyi csúszással elkészült az autó. Ennek örömére felfuvaroztam Pestre, hogy még karácsony előtt, Zénó névnapján, felkerüljön hozzánk a drága.

A szerelőnk megkérte, hogy nevét ne szerepeltessük a blogon, mivel nem szeretné, ha ezzel a kocsival asszociálnák a nevét. Nem is csoda, Monty egyik oldalán, a garázs másik felében egy Porsche 356B 1600 kasztni állt frissen fényezve, míg a másik oldalán a Porsche 1600 köbcentis olajhűtéses boxermotorja állt egy állványon. A találkozásukhoz mindenképp el kellett a közöttük órmótlankodó Montego-t távolítani.

Monty futóműve és fékrendszere újjászületett. A teljes fékrendszer (munkahengerek, fékcsövek, első fékbetétek, féktárcsák, valamint a hátsó dobfék és pofák) cserélve lett, az első lengéscsillapító bekerült, elöl a rugó gumibakokkal “megnyúlt” és merevedett, ettől az orra kb. 2 cm-vel feljebb került. Hátulra Golf lengéscsillapító került, ami teljesen megegyezik a Montegoéval, attól az apróságtól eltekintve, hogy a rugótányér 6 cm-vel feljebb található, hogy mégse hintázzon, ha már ilyen magasra került hátra az Audi 80-as erősített (eredetinél 1,5mm-vel vastagabb) rugóját kapta. A háta ettől 6-8cm-t emelkedett, anélkül, hogy vészesen elkezdjen bólogatni.

A generátor felújításra került, a feszítőgörgőt leszámítva teljesen, szíjak, gumibakok, szilentek és az összes folyadék (hűtő, fék, olaj) cserélve lett. A motort nem bontotta, meg, bár a hengerfej egy kicsit köpi az olajat, ez belátható időn belül nem fog problémát okozni. A vizsgához az összes világítótest meg lett javítva, még rendszámtáblavilágításunk is lett.

Búcsúzóul még a bal oldali elektromos ablakot megcsinálta, mivel alsó végállásban hajlamos volt elakadni. Jobb oldalon továbbra sincs elektromos ablakunk, és a sok szerelgetés közben eltűnt a központi zár is, és az eddig egész precízen záródó ajtó is lóg egy kicsit.

Az út Pestig majdhogynem eseménytelen volt, a motor egyszer egy előzés közben kihagyott, emiatt csak másodszori nekifutásra sikerült megelőznöm egy Borát, eleinte a gázbowden fel-felakadt nagyobb gázadásoknál, de mire lakott területre értem már megjavult, így nem kellett bőgő motorral végighajtanom Budapesten. Ami problémát okoz, az az, hogy a futóműt műszeresen be kell állítani, mivel ehhez nem voltak meg a szükséges műszerei.

Kisebb, de Afrikában fontos probléma, hogy a kocsinak nem működik a kürtje. Ezen sürgősen változtatni kell, mert ott a közlekedés fontos eleme a kürt.

Ma reggel elhoztuk  az Austint az előző tulajdonosától, Emiltől.  Nagyon kedves volt, részletesen elmesélte, hogy mit-hol-hogyan lehet átnézni, kijavítani, megerősíteni az autón. Alig győztünk jegyzetelni.

A szerződés aláírása után elérhetőséget váltottunk, megadtuk neki a blog címét is, hogy nyomon követhesse az eseményeket.  A kocsi tele volt rakva alkatrésszel, de még így is ottmaradt egy motor amiért visszamegyünk pár héten belül. Remegett a gyomrom, hogy milyen eddig eltitkolt hibája lehet a vasnak, ami miatt rácsavarodom az első fára.  Természetesen a lejtő alján majdnem kigurultam a STOP tábla mellett megállás nélkül az útra. Hja, el vagyunk kényelmesedve ezekkel a szervófékekkel, meg kormányokkal.

Miután az első félelemtől megszabadultam bátrabban vágtam neki a hazavezető útnak. A bátorság az első emelkedőig tartott, ahol a kocsi elsőként köhögni, majd dadogni kezdett és eltűnt belőle az addig kipufogó nélkül dohogó ménes. Szép lassan félrehúzódtunk, és hagytuk a motort melegedni, gondolván ez annak köszönhető. Pár perc múlva ismét nekieredtünk, elértük az emelkedő tetejét és máris vidáman suhant a gép. Egészen a benzinkútig ahol a kerekeket akartuk felfújni, persze a kútoszlopot elegánsan megkerültük és letottyantunk a parkolóban. Innen a kocsiban se kép, se hang.

Emil egy rövid telefonos konzultáció után volt olyan kedves és pár perc múlva csatlakozott hozzánk egy  rakás szerszámmal, valamint egy kannával. A tünetek elmondása után megkérdezte, tankoltunk-e már? Arc ég, kanna megtölt, kocsiba betölt, AC pumpa légtelenít, majd a kocsi azonnal feléled. Emil még megvárta, hogy felfújjuk a gumikat és ismét elinduljunk.  Köszönjük!

Az út innen eseménytelen volt, a kocsi pont úgy viselkedett ahogy kellett. Az első lengéscsillapító gyengélkedése nem okoz komoly menetstabilitási hibákat. A bal tükör állíthatatlansága kellemetlenebb, de nem veszélyes. Még a gázadagolást meg kell szokni, mert jelenleg csak kipörgő kerekekkel tudok elindulni, de ez majd beidegződik.

Képeket kicsit később.

Igyekszem összegyűjteni azokat akikre számíthatunk a felkészülésnél. Kiderült, hogy az a srác aki annak idején a menthetetlenül szétgányolt Fiat 128-asunkat megjavítgatta még mindig foglalkozik ilyennel. Ha jól értettem a telefonban Nyírő Tibit kell megkeresnem. Emlékeim és információim szerint rondán de erősen dolgozik, mivel rallys háttere van, ami nekünk két szempontból is jó. Az autó így nem csak erősebb, de sokkal rondább is lesz ami egy vérbeli angoltól elvárható.Remélem meg tudunk állapodni vele valami jutányos konstrukcióban, ha már úgyis karitatív tevékenységről lesz szó.