Budapest-Bamako 2009

Miután felértem Budapestre a felújítás utáni első út után, már nem túl sok időm maradt a kocsi összeszedésére, hiszen már Gödöllő környékén Csikós Zsolttal (kedvenc TotalCar-os és Belsőség-es publicistám) telefonon egyeztettem egy találkozót Monty bemutatására.

Mivel már sötétedés után értem be a városba, és Zsoltnak is Zuglóba kellett érnie minél hamarabb, ráadásul a fotók elkészítéséhez fényre és helyre volt szükség az Aréna Pláza parkolójának egy elhagyott csücskét választottuk a  találkozó helyszínéül.

Monty szerencsére rendesen viselkedett, közel pöccre indult és a repedt kipufogó sem készítette ki a dobhártyánkat.

Zsolt profi módon kezeli a fényképezőgépet, és a létező összes szögből csodálatos portrékat készített a jószágról. Az eredeti prospektusok képeihez képest sokkal szebbek lettek az amúgy össze-vissza foltozott kocsiról. Persze nem hagyta le az alumínium lemezzel megpatkolt hátsó lökhárítót sem, ami valóban elég egzotikusan mutat.

Miután a biztonsági őrök, egyébként kifejezetten kedvesen, felkértek arra, hogy ne fényképezkedjünk engedély nélkül az ojjektum területén, szépen elkészítette a hiányzó képeket. Nagytotálok és a finom kis részletek is le lettek fotózva, nem tudom Zsolt hányat fog felhasználni a cikkhez, de remélem valahonnan hozzá tudok majd jutni a nyers képekhez, mivel esélytelen, hogy én ilyent tudjak csinálni.

A fotózást követően elmentünk egy próbaútra, Zsolt finoman kezelte a kocsit, kicsit sajnálom is, hogy nem lépett neki egy kicsit oda amikor lehetett volna, mivel a motorban rejlő tartalékok így annyira nem mutatták meg magukat. Szerencsére az Egerből hazavezető úton az új fékek már bekoptak és már nem húzott a futómű túlzottan balra-jobbra. Úgy éreztem, hogy Monty összességében jó benyomást tudott magáról nyújtani dacára annak, hogy a futómű erősen el van állítva így erősen túlkormányzott a kocsi.

Január elejére ígérte Zsolt a cikk megjelentetését, ami sajnos nekünk a vészesen ketyegő óra miatt lehet, hogy már késő lesz ahhoz, hogy támogatókat nyerhessünk meg az ügyünknek. De természetesen egy cikk megírása nem két perc (ez az összecsapott bejegyzés is legalább fél óráig tart, hogy megíródjon) és Karácsonykor az ember nem hülye, hogy dolgozzon.

Búcsúzóul egy kis karácsonyi meglepetést adtam neki. Kb. egy hónapja a kezembe akadt egy 1984-es Matchbox nagykereskedő katalógus, amit gyermekként vágyakozva forgattam, de mostanra már csak a porfogók között hányódott. Amikor megtaláltam elsőként az e-bay-en akartam értékesíteni, de mivel annyira nem ritka és amúgy sem adnának annyit érte, hogy megérje postázni, erről a tervemről letettem. Amikor megbeszéltük az interjút, jutott eszembe, hogy a legjobb helyen talán nála lenne. Jó volt látni a gyermeki örömet felcsillanni a szemében, alig akarta elfogadni. Azt hiszem a legjobb helyre került!

A tervezetthez képest jópár hónapnyi csúszással elkészült az autó. Ennek örömére felfuvaroztam Pestre, hogy még karácsony előtt, Zénó névnapján, felkerüljön hozzánk a drága.

A szerelőnk megkérte, hogy nevét ne szerepeltessük a blogon, mivel nem szeretné, ha ezzel a kocsival asszociálnák a nevét. Nem is csoda, Monty egyik oldalán, a garázs másik felében egy Porsche 356B 1600 kasztni állt frissen fényezve, míg a másik oldalán a Porsche 1600 köbcentis olajhűtéses boxermotorja állt egy állványon. A találkozásukhoz mindenképp el kellett a közöttük órmótlankodó Montego-t távolítani.

Monty futóműve és fékrendszere újjászületett. A teljes fékrendszer (munkahengerek, fékcsövek, első fékbetétek, féktárcsák, valamint a hátsó dobfék és pofák) cserélve lett, az első lengéscsillapító bekerült, elöl a rugó gumibakokkal “megnyúlt” és merevedett, ettől az orra kb. 2 cm-vel feljebb került. Hátulra Golf lengéscsillapító került, ami teljesen megegyezik a Montegoéval, attól az apróságtól eltekintve, hogy a rugótányér 6 cm-vel feljebb található, hogy mégse hintázzon, ha már ilyen magasra került hátra az Audi 80-as erősített (eredetinél 1,5mm-vel vastagabb) rugóját kapta. A háta ettől 6-8cm-t emelkedett, anélkül, hogy vészesen elkezdjen bólogatni.

A generátor felújításra került, a feszítőgörgőt leszámítva teljesen, szíjak, gumibakok, szilentek és az összes folyadék (hűtő, fék, olaj) cserélve lett. A motort nem bontotta, meg, bár a hengerfej egy kicsit köpi az olajat, ez belátható időn belül nem fog problémát okozni. A vizsgához az összes világítótest meg lett javítva, még rendszámtáblavilágításunk is lett.

Búcsúzóul még a bal oldali elektromos ablakot megcsinálta, mivel alsó végállásban hajlamos volt elakadni. Jobb oldalon továbbra sincs elektromos ablakunk, és a sok szerelgetés közben eltűnt a központi zár is, és az eddig egész precízen záródó ajtó is lóg egy kicsit.

Az út Pestig majdhogynem eseménytelen volt, a motor egyszer egy előzés közben kihagyott, emiatt csak másodszori nekifutásra sikerült megelőznöm egy Borát, eleinte a gázbowden fel-felakadt nagyobb gázadásoknál, de mire lakott területre értem már megjavult, így nem kellett bőgő motorral végighajtanom Budapesten. Ami problémát okoz, az az, hogy a futóműt műszeresen be kell állítani, mivel ehhez nem voltak meg a szükséges műszerei.

Kisebb, de Afrikában fontos probléma, hogy a kocsinak nem működik a kürtje. Ezen sürgősen változtatni kell, mert ott a közlekedés fontos eleme a kürt.

Mivel végre úgy néz ki, hogy Monty végre levizsgázik, meg tudtam állapodni arról, hogy felhozom hétfőn Pestre.

Ha már így alakult felvettem a kapcsolatot a TotalCar egyik rovatvezetőjével, Csikós Zsolttal és felajánlottam neki Montyt tesztelésre. Két okból esett rá a választásom a szerkesztőségből, részint ő az aki leginkább az én szám íze szerint ír az autókról, részint azért, mert tudtam, hogy kapni fog a lehetőségen, hogy ezt az elég egyedi jószágot kipróbálhassa. (Kollégám reakciója, mikor közöltem vele az újságot: Igen? Ő írta a kedvenc cikkeimet!)

Természetesen volt bennem egy igen komoly félelem, hogy elhajt a rozsdás ócskasággal együtt a hülye afrikai túránkra, hiszen kaptam már ilyen értelmű levelet szponzorkeresés közben is. Pont karácsony előtt egy ilyen kétes eredetű jószággal dolgozni, mikor már amúgy is inkább pihenne az ember… Zsolt szerencsére nem ilyen, kapott az alkalmon és egészen fellelkesült az ötletre. Igyekeztem felkészíteni arra, hogy a kocsi nem kifejezetten szalonállapotú, de óvatosan, nehogy elriasszam.

Sajnos akármit csinálunk, fényezés nem fog rá kerülni a közeljövőben, hiszen az utcán ebben az időben nem lehet festeni pláne, hogy még a szappanbuborék is megfolyik, ha én fújom. A javításoknál az eredetivel azonos színű alapozó festékkel lett lekenve, tehát többé kevésbé hozza a gyári színt. A javítások során sem mondhatnám, hogy az eredetivel megegyező alkatrészek kerültek bele, hiszen az közel a lehetetlenhez.

Remélem azért sikerül összehozni egy pozitív csengésű cikket, ami akár támogatáshoz is juttat minket!

Épp Monty-hoz készültem Egerbe az autószerelőhöz amikor észrevettem, hogy nem világít a Yarisom lámpája. Nosza gondoltam pár perc alatt kicserélem és akkor nemcsak, hogy nem állít meg a fakabát, de jobban látszom is.

A régi izzó nem több, mint egy perc alatt a kezemben is volt, egy görccsel egyetemben. A japánok ugyanis közvetlen a lámpa mögé zsúfolták be  a biztosítékdobozt és alig fért oda a kezem. Gyorsan vissza az új izzót. Kis sakkozás után sikerült helyre billentenem az izzót. Elégedett voltam magammal, hiszen szintidőn belül voltam, már csak a rugót kellett volna visszapattintani. Emlékeim szerint a rugó rögzítve volt a lámpához, de amikor kiakasztottam leesett. Megpróbáltam visszajátszani a helyére de nem sikerült. Gondoltam az a baj, hogy vaksi is vagyok, meg nem is nagyon fér oda a kezem, megkértem hát a kedvesemet, hogy a kis kacsóival rakja vissza ő  a rugót. Neki sem ment. Ekkor hívtam édesapámat, nézze meg ő is. Neki sem ment. Nem csoda, hiszen se hozzáférni se látni nem lehet a lámpa hátát. Akkor kiszerelés, kézben megcsináljuk. Ehhez le kellett szerelni az első lökhárítót.

Amint a kezünkben volt a lámpa már látszott, is, hogy a rugót fogó csavarfej mellől egyszerűen kicsusszant a drót. Közben észrevettük, hogy a fényvisszaverő aluminium biszbasz is letört. Ez a kb. két réteg aluminium fólia vastagságú vacak valószínűleg a rezgéstől és a rugóval vacakolás miatt leszakadt és ott lötyögött a lámpa belsejében. A fene se fog egy teljes lámpát venni ilyen miatt, alkatrészként meg biztos nem kapható, tehát maradt a kendácsolás. Nosza kerestünk egy darab alulemezt meghajlítottuk, rászegecseltük és visszacsavaroztuk. A letörött darab pont elég ahhoz, hogy a rugót a helyén tartsa és a következő izzócserénél már ne kelljen vacakolni.

Mondanom se kell, hogy így majd egy óráig tartott az izzócsere.

Ezek után Eger oda-vissza, leadtam a gyereket a nagyszülőknél hétvégére. Hazafelé már erősen fogytán volt a benzinem, de úgy számoltam, pont be fogok futni az M0-áson át egy Dunakeszin levő benzinkútra. Egy kilométerre a lehajtótól a szembejövő sávból vastag égő olajfüst jött át amin áthajtottam. Egy komoly baleset lehetett ott, állt is a sor mögötte rendesen. Amint áthajtottam a füstön a motor leállt.  Gondoltam nu, ilyen még úgyse volt, lesz egy sétám a kútig, és persze ebben a kocsiban nincs kannám. Mivel a franc se sétál fölöslegesen, addig akartam gurulni amíg a lendület kitart. Már a lehajtónál tartottam, amikor kicsit megráztam a kocsit és megpróbáltam újraindítani. Simán elindult, a füst miatt valami elektronika letiltotta a motort, persze benzin még volt benne.

Mit is akartam ebből kihozni?

Azt, hogy részint Monty összes alkatrésze sokkal könnyebben elérhető, és nincs benne elektronika ami a motort fölöslegesen letiltaná. Éljen Monty!

Boda Feri Makláron az első elborzadása után kezelésbe vette Monty-t.
Megállapodásunk szerint elsőként átvizsgálja a jószágot, megnézi milyen alkatrészeket kell beszerezni, és amint olyan dolgot talál ami nem triviálisan beszerezhető/helyettesíthető akkor azonnal szól, hogy utána tudjunk járni. Mivel egy hét után sem kaptam visszajelzést tőle már kezdtem azon aggódni, hogy hozzá sem kezdett a javításhoz.
Tegnap beszéltem Balázzsal aki Egerben néha rá tud nézni a fejleményekre, aki megnyugtatott, hogy minden jó úton halad.
(tovább…)

Habár a kocsi még csak a karosszériásnál pihen, az ottani szétszedésekor már felhívták rá a figyelmemet, hogy a ahhoz, hogy átmenjen a vizsgán fékekre lesz szükségünk.

Szerencsére a hátsó dobfékekhez majdnem minden alkatrészből van tartalékunk, a négy dobból kettő biztosan felszabályozható lesz, a legjobb fékpofák pedig kaphatnak új bevonatot. Az kézifék bowdenje valószínűleg cserére szorul, amit le kell majd gyártani.

Az igazi kihívást azonban nem is ez, hanem az első tárcsafékek okozzák. Féknyeregből szerencsére van két tartalékunk, így ha azzal gond volna a cseréje nem okoz különösebb problémát. A betétek azonban teljesen megették már a tárcsákat és abból pont nincs tartalékunk. Ezekből tehát mindenképpen újra van szükség.

Természetesen első dolgom a nagy magyar autókereskedéseknél keresgélni. Szerencsére a nagyok tartanak illetve tudnak szállítani megfelelő tárcsákat és betéteket is. Egy apró probléma azonban akad ezzel, nevezetesen az ára. A legolcsóbb helyen is 13.000 forint körül mozgott egy darab tárcsa ára, a hozzá való fékbetét párja pedig körülbelül 7.000 forint lenne. Ez azt jelenti, hogy csak az első fékek javítása 40.000 forintot emésztene fel az amúgy elég szűkre szabott költségvetésből.

Alternatív megoldásra van tehát szükségünk. Angliában amúgy is olcsóbban lehet hozzájutni az alkatrészekhez, meg eleve ott gyártották megnéztem hát az e-bay-en. Új MG Montego-hoz készített sport készleteket találtam azon az áron amin itthon a másodvonalbeli gyártókat megkaphattuk volna. De erre rájönne még a szállítás, így az is elfogadhatatlan. Mivel azonban nem kapkodják el a készleteket alacsony indulóárú liciteket kerestem. Találtam is 10 font induló áron (+20 font szállítás Anglián belül) teljes fékkészletet. Nővérkém licitált nekem és ennyiért el is hozta, illetve fogja hozni, amikor nemsokára hazajön. Mivel a tárcsák közel 10 kilót nyomnak, és ő amúgy bőrönd nélkül jött volna a poggyászdíj lesz a szállítási költségünk.

Csak remélni tudom, hogy nem lesz szükség nagyon speciális Austin alkatrészekre, mert sajnos ez az út nem lesz többször járható.

Sajnos egy kicsit elcsúsztunk a kocsi felkészítésével, így a kocsit csak pár héttel ezelőtt tudtuk elvinni a karosszériáshoz. A karosszériás igen komolyan nekilátott a strukturális elemek hibáinak felderítéséhez, majd miután magához tért az első megdöbbenéséből neki is látott az átrozsdásodott részek kijavításához.

Saját bevallása szerint életében nem látott még ilyen autót. Ezt a rekordot nem csupán az autó ritka típusa, de az oxidáció igen magas foka miatt sikerült a kocsinak beállítania. A vásárláskor már tudtuk, hogy ebben a két dologban az autó gyakorlatilag egyedülálló.

(tovább…)

Mivel a magyar autósboltok egyikében sem sikerült felhajtani Montyhoz bal első indexet, megpróbáltam a szülőhazájában keresni egy barátságos darabot. Erre legjobb helynek az angol e-bay tűnt.

(tovább…)

A tegnapi napon Monty felcuccolt egy Avia platójára és ideiglenesen elköltözött az udvarunkból. A lemerült akkumulátorának részleges feltöltése után két másodperc után beröffent a motorja, ami a közel négy hónapnyi állás után szép dolog tőle. A platóra teljesen önállóan gurult fel.

Első útja Egerbe vezet, ahol egy karosszériás elvállalta a rozsdás részek kijavítását. Elvileg 10-e körül tud nekilátni a javításoknak. Szintén Egerben találtunk egy szerelőt, aki a futóművel, fékkel és motorral kapcsolatos beállításokat el tudja végezni.

Célunk az, hogy ott lehessünk a Lengyelországi terepvezetési tanfolyamon, így csupán egy hónapunk van arra, hogy a kocsi járóképes legyen és kerüljön rá vizsga is.

Uborkaszezon. Az idő vacak. Munka talán túl sok is. És amúgy sem tudnánk kimozdulni az autóval, amíg az atiratás be nem fejeződik. Fáj a szivem, hogy Bázakerettyét ki kell hagyni. De ha már így alakult álljon itt egy rövid kis történet a csapat harmadik, szó szerint oszlopos tagjáról. Új szerelmünkről Montyról.

Az angulul jól beszélők szinte mindent elolvashatnak a Wikipedia – Austin Montego vagy a Maestro & Montego Owners Club Online – Montego oldalán, amihez én most hirtelen nem is tennék hozzá semmit. Rövdszériás autó volt, és ami a Rover sikeres együttmüködésének köszönhetően villámgyorsan tünt el a palettáról. A piacra dobott modelleknek csak egy relative kis szériáját követte pozitív piaci visszajelzést, mégis minden részlehajlás nélkül is azt kell, hogy monjdam marha jó kis autó ez még húsz év mulva is. Ma már persze sok radikális nincs benne, de öszintén nem hiszem hogy bármelyik jelenlegi autónk akár fele ilyen jó állapotban lesz 20 év mulva. Ja, és valami számomra hihetetlen oknál fogva ez egy hat üléséses autó. Akik esetleg nem ismerik, azoknak kellemes találgatást kivánok valyon hol lehet benne az 5-ik és hatodik ülés.

Ja, és így nézett ki fénykorában. (A fotó a Maestro & Montego Owners Club Online oldaláról származik)