Átiratás
2008. április 28., hétfőAz előző bejegyzésben leírtak után már tudtam, hogy nem lesz egyszerű a kocsi papírjainak az elintézése. Mint írtam megkértem az egyik kedvenc unokatestvéremet, hogy ha tud, akkor segítsen már az ügyintézésben. Csütörtökön visszahívott és adott egy kapcsolatot, aki szerinte tud ebben segíteni. Amint felhívtam az urat, akit inkább nem neveznék meg, mivel kicsit a munkaidejéből szakított számomra némi időt, rögtön lebeszélt arról, hogy a műszaki vizsgát “megoldjuk okosban”. Ennek örültem, mert az ilyen megoldásokat amúgy sem szeretem. Helyette egy másik megoldást javasolt, amihez megkérdezte a Központi Okmányiroda ügyintézőit, mivel éppen ott volt. Kisvártatva visszahívott és adott egy másik variációt, amit az ügyintézők javasoltak. Ennek megfelelően ma a Központi Okmányiroda előtt kezdtem a napot a kanyargó sor végén.